Esetleg a mostnai beöltözős után március végén lenne kedvetek egy tavaszi nap-éj egyenlőség témájú beöltözőshöz?
a nap-éj egyenlőség idén március 20-ra esik
A fák ünnepe, a tavaszi napéjegyenlőség ünnepe. Az igazi tavasz első napja. Március 19. és 21. közé szokott esni. Ekkor egyforma hosszú a nappal és az éjszaka - ezt már az ókori népek is megfigyelték. Minden természetvallás megünnepli ezt a napot, amikor a Természet felébred hosszú téli álmából, a Föld újra termékennyé válik - elkezdődhet a vetés, az ültetés, kihajtanak az ősszel földbe rejtett magok. Ami most éled, annak gyümölcsét élvezhetjük később.
A termékenység szász istennőjét, Eostre-t, valamint a germán Ostarát köszönthetjük e napon.
Némelyik wicca-hagyomány a Zöld Istennőt és a Zölderdő Urát ünnepli ilyenkor. Az istennő termékennyé teszi a Földet, felébreszti Őt mély álmából, az Istenség pedig segít fölnevelni, érlelni a termést. Járja a zöldülő mezőket, öröme telik a természet bőségében.
Ősi pogány hagyományokat követve tüzeket gyújtanak a nap hajnalán, és keményre főzött - vagy kifújt héjú - tojásokat festenek tarkára. Ez is
termékenység-szimbólum. Őseink amulettként tisztelték az ekkor gyűjtött és festett tojásokat. Az ősi idők tojásgyűjtése, különböző madárfészkekben
keresése is fellelhető a mai szokások közt: amikor gyermekeink számára Húsvéthétfőn festett tojásokat, csokinyuszikat rejtünk el a kert fái, bokrai alatt, vagy akinek erre nincs lehetősége, a lakásban rejt el húsvéti tojásfészkeket, amit ők kitörő örömmel kutatnak fel. A virágos, tojásos kosárka is a madárfészket szimbolizálja.
A tojás megjelenési formája is szimbólum: a ragyogó sárga gömb a belsejében maga a Napisten, fehér héja a Fehér Istennő, az egész pedig az újjászületést jelképezi.
A nyúl, mint termékenység-szimbólum - nem igényel bővebb magyarázatot. Ez az állat Eostre istennőhöz tartozik.
Az ünnepi asztalon a tojásételek mellett a magos sütemények, zöldsaláták, a tavasz első virágai is helyet kapnak. Alkalmazzunk bátran napraforgómagot, tökmagot, szezámmagot, fenyőmagot és tetszés szerint más magokat, ételeink ízesítésére. Az ünnep hagyományos színei: a világoszöld, citromsárga és halványrózsaszín.
A görög mitológia szerint e napon ünnepelhetjük Perszephoné visszatérését az alvilágból, Hádész birodalmábol, ahová az őszi napéjegyenlőség idején távozott, az istenek egyezsége szerint. Démétér, Perszephoné anyja a föld termését biztosítja, ő a gabonaistennő.
Az ünnep katolikus egyházi megfelelője a Húsvét: a napéjegyenlőségtől számított első telihold utáni első vasárnap. Ekkor emlékszik meg a katolikus világ Krisztus feltámadásáról. Időben ugyanekkorra esik a zsidó Peszách-ünnep is. A télvégi farsangi mulatságokat önmegtartóztató időszak követi, a negyvennapos nagyböjt (Spanyolországban: Cuaresma, a németeknél Lenz, Itáliában Quaresima, angolszász Lent), valamint a nagyhét különleges szertartásai.
A tavaszi napéjegyenlőség az újrakezdés ideje. Ilyenkor kezdődik a magvetés, palántázás. Ideje rendbeszedni kertünket. Ideje nagytakarítást rendezni lakóhelyünk, életünk minden területén, hogy megtisztulva fogadjuk a beköszöntő új időszakot. A tavaszi nagytakarítás sokkal többet jelent egyszerű fizikai munkánál. Szabaduljunk meg minden fölöslegesen felgyűlt tehertől, szennyeződéstől, az elmúlt hónapok negatív lerakódásaitól. A megtisztulás után képessé válunk az új, a friss, a pozitív, a termékenyítő befogadására. Sétáljunk az újjáéledő természetben, engedjük, hogy átjárjon frissítő ereje.
Szedjünk virágot - de csak miután hálát adtunk nekik azért, hogy föláldozzák magukat értünk. Bármiképp kerüljünk kapcsolatba növényi alapanyagokkal, (gyógyítás, kozmetika, fűszerezés, virágkötészet, festés, rajzolás, hímzés, kertészkedés, virágszedés), érezzük át erejüket, szépségüket. Lépjünk kapcsolatba energiájukkal, s ezáltal az egész természettel. Váljunk eggyé velük.
Tisztuljunk meg, vessünk, kertészkedjünk, hogy nyár végén élvezhessük a Föld bőséges ajándékait.