Utolsó módosítás: Lyah (2023. 09. 18. - 14h31)

Utolsó módosítás: Astøria (2023. 09. 22. - 15h58)

Utolsó módosítás: Kyara (2023. 09. 22. - 21h06)

Közben én is csináltam egy-két szettecskét :3

Soul Eater - Halálisten mester

Referencia

Kuroshitsuji - Grell Sutcliff

Referencia

Van remény a boldogságra - Kiyoka Kudō (újragondolva)

Referencia

Utolsó módosítás: Chloëy (2023. 09. 19. - 10h56)

Utolsó módosítás: pereszke (2023. 09. 22. - 21h33)

Utolsó módosítás: Harmat (2023. 09. 22. - 16h41)

Utolsó módosítás: Đoloria (2023. 09. 22. - 20h35)

Köszönjük a csoportképet és a beöltözős lebonyolítását!^^

Köszönjük szépen a csoportképet és a szervezést! Nagyon jó cosplayeket hozott mindenki. :)

Köszönjük a szervezést! Tetszett a téma és jó volt látni ennyi különböző karaktert felvonultatva.

Köszönjük a szervezést és a képet! Öröm volt nézegetni a szetteket. 

Köszi a szervezést és a képet!
Jó kihívás volt a szettek alkotása. :3

Köszi a szervezést és a képet! ^^

Köszönöm a szervezést és a képet! ^^
Érdekes volt látni a sok különböző karaktert, nagyon tetszettek a cosplayek és a téma is. :3

☾ Ez a feladat minden résztvevőnek kötelező! ☽
― Egy létező mitológia egy alakját kell megalkotnotok! Hogy a görög, római, skandináv, hindu, keresztény, kelta, vagy bármilyen más mitológia hősét választjátok, az rátok van bízva!
― Választottatok lehet isten, istennő, mitikus lény, legendás hős, vagy bármilyen más alak!
― Ne felejtsetek el rövid leírást is fűzni a szettetek ihletőjéről: induljunk ki abból, hogy a többi játékos nem biztos, hogy ismeri az általatok választott figurát!
A legalább pár mondatos ismertető éppolyan fontos része a jelentkezésnek, mint maga a szett! Érdemes referenciaképet is csatolni, de ez már opcionális.


☾ Ez a feladat opcionális, de külön jutalommal jár! ☽
― Ha úgy érzed, egy általad kitalált mitikus alakkal jobban tudnál azonosulni, alkosd meg!
― Saját mitológiai OC-d lehet egy már létező pantheon vagy vallás új tagja, vagy egy teljesen kitalált, saját mitológia része.
― Mindkét esetben az I. feladatnál is részletesebb leírást várok, hiszen teljesen saját karaktert mutatsz be, akit még senki sem ismer!
― A karaktered bemutatásához itt egy kérdőív, ami afféle sablont biztosít. Ennek használata nem kötelező, de nyújthat némi segítséget a leíráshoz.

Kérdőív

1. Hogy hívják a karaktered?
2. Melyik mitológiába/pantheonba tartozik? (Lehet kitalált is!)
2.1 Amennyiben kitalált mitológiába tartozik, mik a legfontosabb tudnivalók erről a mitológiáról? (Pl. milyen a vallásvilága, mikor és hol alakult ki, esetleg milyen fontosabb alakok jelennek meg benne, milyen legendák kötődnek hozzá, stb.)
3. Minek tekinthető a karaktered az adott mitológián belül? (Pl. istenség, mitikus lény, hős/legenda szereplője, stb.)
4. Milyen erők/aspektusok/titulusok köthetők a karakteredhez? (Pl. lehet egy természeti erő irányítója, vagy éppen a halál istene, aki képes láthatatlanná válni; egy legendás próféta, aki látja a jövőt; az ártatlanság védőszentje; esetleg egy mágikus világ hétfejű őrzője, stb.)
5. Mi a karaktered jellegzetes ábrázolásmódja? (Milyen szimbólumok köthetők hozzá? Van-e szent állata? Jellegzetes fegyvere, eszköze, öltözéke? stb.)
6. Hogyan született a karaktered/vált azzá, ami?
7. Hogyan jellemeznéd a karaktered személyiségét röviden?
8. Milyen legendák, történetek köthetők a karakteredhez? Mesélj el egyet röviden!

Ez a sablon akár az I. feladat leírásához is használható.

>> A verseny menete<<

☾ Nevezni és szetteket alkotni 2023. 10. 10. -ig lehet! ☽

☾ A jelentkezés lezárása után 2023. 10. 15. -ig kell leadni a szavazatokat! ☽

☾ Mindkét feladatnál külön szavazás lesz. A szavazás pontos menetét és a résztvevőket külön posztolom a jelentkezés lezártával. ☽

☾ Mindkét feladatnál lesz egy győztes, számukra egy-egy rajzot készítek a karakterükről. Ezt a verseny után privátban megbeszéljük. ☽

☾ Minden résztvevő jutalma egy csoportkép lesz az I. feladat szettjeiből. ☽

☾ A II. feladatot teljesítők külön emlékképet is kapnak. ☽

>> SZABÁLYOK<<

☾ Ezalkalommal a szerkesztés NEM megengedett! Mindenki a saját ruhatárából öltözzön! ☽

☾ Csak háttér nélküli, .png formátumú képeket várok! ☽

☾ Ha hangulatot használtok, küldjetek egy képet anélkül is! (Legalábbis a nevezett szettről.) ☽

☾ Több szett is készíthető, ezesetben jelöljétek be, melyiket nevezitek a versenyre (és a csoportképre)! ☽

☾ Aki a határidő lejárta után módosít a hozzászólásán, vagy nem ad le szavazato(ka)t, kizárásra kerül a versenyből! (A képről nem.)

☾ A mitológia sokszor összefonódik a vallásokkal, egymásra épülnek, így a vallások említése nem elkerülhető ezen a versenyen. Mivel rengeteg mitológia és vallás van a világon, melyek közül valamennyit követnek a mai napig, arra kérnék mindenkit, hogy ne fogalmazzon meg velük kapcsolatban szubjektív véleményt, értékítéletet, és tartózkodjon bárminemű bántó vagy mások vallási ideáit sértő megjegyzéstől! Amennyiben szabályszegést tapasztalunk, én vagy a többi moderátor bármikor módosíthatjuk, törölhetjük a kérdéses hozzászólást! Reményeim szerint nem fog ilyesmi történni, és durvább szankciókra sem lesz szükség, de a félreértések elkerülése végett szerettem volna erre felhívni mindenki figyelmét. ☽

Utolsó módosítás: JiWoo (2023. 10. 11. - 00h01)

Sziasztok!

Én a görög mitológia egyik istenségének most még minimalista változatát hoztam (mert kicsit el vagyok havazva a munkával, de nem akarok kimaradni a beöltözősből :D ), Nyx-et.
Nyx az éjszaka istennője (aki vagy önmagát teremtette vagy a legősibb istenek egyikéből kelt életre. Nyx olyan dolgokat teremtett, mint a halál, a betegségek istennői, a sorsisennők, a viszály istennője, a csalás, az álmok és a szorongás istenségei, de neki köszönhető a barátság, az alvás és az álmok is).
Elég sokrétű istenség, akivel még a görög istenatya, Zeusz sem mert packázni (Nyx fia kellemetlen helyzetbe hozta Zeuszt, aki meg akarta büntetni a fiút, de végül is nem merte felbőszíteni az éjszaka ősi istennőjét).

Nyx*

A másik Sól, aki a germán mitológiában napistennő ennél specifikusabban pedig: ő a győzedelmes nap istennője.
Ennek megfelelően kevésbé hosszú a haja és jól felfegyverkezve járja a vidéket (még az első próbálkozós állapot, valószínűleg jön valami kettes verzió is)

Sól

__
A második témára is hoznék majd karaktert (a regényem kapcsán), ahol az embereknek különleges képességeik vannak, melyeket az áldó szellemektől (akik helyi istenségeknek feleltethetőek meg, hiába nevezik őket szellemeknek) kapnak, hozzájuk imádkoznak és nem szép dolog őket felbosszantani, mert akkor jön a pusztítás. [ezt most magamnak írtam memoárként, mert amilyen jó passzban vagyok a nevemet is el tudnám felejteni :D]

//itt volt egy szösszenet Synd-ről, amit balga módon rögtön ide írtam és ráfrissült és kitörlődött. RIP.//

Synd és az ő kiválasztottja

Synd az a hely, amire azt mondják "ahol minden elkezdődött", valszínűleg azért, mert ez a város(állam) volt a királyság bölcsője, évszázadokon keresztül ragyogott végül összeomlott és a nevét is igyekeznek kitörölni az emlékezetből.

Synd egy kiterjedt város(állam) valahol a hideg északon, egy keskeny földnyelv köti össze a kontinens többi részével.

Synd szellemének nincs neve. Áldószellemnek vagy egyszerűen Szellemnek nevezik és mindenki rá gondol a kifejezés hallatán.
Synd szelleme voltaképp maga az "egyisten", különleges képességeinek határa ismeretlen, egyszerre van jelen mindenütt és mégsincs sehol sem. Nem kommunikál senkivel (ezt ritkán szegi meg), nem az emberi morális értékrend szerint ítélkezik. Aktívan képes beavatkozi az élet dolgaiba - és egy idő után mégis átértékelődik a létezése.

Synd városa volt az első, amit az emberek határral kezdtek óvni. A szent mezsgyén belül minden a Szellem védelme alatt áll. A határ szolgált arra, hogy az emberekre veszélyes szörnyetegeket a városon kívül tartsa (vagy egy másikat bezárjon oda?)

Amíg Synd szabadon állt gyakoriak voltak a szörnytámadások a kontinens irányából, a borzalmas emberevő szörnyetegek megállítása mindig sok emberéletet követelt. Azonban volt egy hely a csipkézett tengerparton, ahová sosem merészkedtek a szörnyetegek, itt éltek a tengeri viharok árnyékában a Störmök, akik egy mindenható szellemet imádtak. Úgy tartották ez a szellem óvja meg őket a bajtól. (És ők voltak azok a bátor emberek is, akik a szétbontott halászhálókból határt jelöltek ki a fák között.)
A határ kijelölése után a szörnybetörések szinte teljesen megszűntek, az emberek elkezdtek házi szentélyeket építeni a Szellemnek, imádkoztak a kegyéért és apró felajánlásokat tettek neki, hogy a kedvében járjanak.
A Szellem azokat, akik a legjobban imádták megáldotta, saját végtelen hatalmának egy-egy szeletét adta ajándékul az embereknek és szörnyű átokkal súlytotta azokat, akik megsértették - félig állattá vagy növénnyé változtatta őket.
Az emberek képessé váltak megvédeni saját magukat akár a tengeren is, ahol nem védte őket a határ a különös szörnyetegektől.

Syndben volt valami igazán különös, ami egyáltalán nem volt jellemző a többi városállamra. A helyiek tudták, hogy nincsenek egyedül. A Störmök sziklájáról látni lehetett egy lebegő várost és az azon épült palotát. A feljegyzéseiknek köszönhetően azt is tudták, hogy azok élnek ott, akik Elsőknek nevezik magukat. Ők nem keresték a különös szomszédok társaságát, nem úgy az Elsők egyike.

Egy napon egy lángvörös hajú istenség jelent meg Synd szívében, az emberek a csodájára jártak a különös idegennek, aki képes volt jéggé változtatni a vizet és az ujja hegyén lángnyelvek táncoltak. Syndben az emberek vagy csak az egyiket vagy csak a másikat tudták megtenni, nem volt olyan, aki minderre képes lett volna.
Synd szelleme, aki már korábban is bizonyította harciasságát (irtózatos tengeri viharokat keltett, amikor a szörnyek a tenger irányából támadták meg az otthonát, máskor lángra lobbantotta az erdőt, mikor a kontinens felől jöttek a szörnyetegek de olyan is volt, hogy feneketlen lyukak nyíltak a szörnyetegek lábai alatt), megérezte a magát Morgan le Fay-nek nevező emberben rejlő veszélyt.
A férfi elfelejtette elmondani a helyieknek, hogy amikor besétált a városba és átküzdötte magát a szent mezsgyén megbontotta a határt is. A szörnyek hetekig nem csaptak le a városra, mert tudták, hogy veszélyes a határ közelébe merészkedniük, ahol korábban mindig synd-iek járőröztek és azonnal elpusztították őket.
A synd-ieket azonban most nagyon lefoglalta az idegen - egyedül a Viharhozók hírében álló Störmök nem rajongták körül a férfit. Ők továbbra is a Szellemnek áldoztak és beszámoltak neki mindarról, amit a városban láttak, hallottak, tapasztaltak.
Korábban senki sem áldozott titkokat a Szellem oltárán, de Synd szelleme ezúttal fürdött a megismert bűnökben. Víziókat mutatott azoknak, akik napról napra beszámoltak neki a város titkairól és visszavette az áldást azoktól, akik megtagadták.
A víziók eleinte csak a következő néhány óra vagy nap fontos történéseiről szóltak, valaki hazatéréséről, nagy kapásról a tengeren, közelgő viharról. A Szellem két Störmöt is kitüntetett a figyelmével, Jörgent, aki halászni járt és Ronyát aki a piacra vitte a halakat. Korábban mindketten rendszeresen részt vettek a határjárásban, de a le Fay fiú érkezése után a határjárások elmaradtak.
Ronya volt az, aki először látta a véres jövőt. A vízióban, amit a Szellem mutatott neki szinte az egész várost elpusztították a szörnyetegek.
Morgan le Fay butaságnak találta Ronya történetét a szörnyek áradatáról, az emberevő szörnyetegek legfeljebb párban jártak, sosem volt még olyan, hogy több tucatnyian összeverődjenek. A szörnyetegek a természetüknél fogva nem képesek egymást így tolerálni. A városiak teljesen egyet is értettek a le Fay fiúval.

A szörnyetegek Synd és a lebegő város környékén korábban sosem verődtek össze csoportokba, de most mintha valami ismeretlen erő csalogatta volna őket, tucatszámra jelentek meg a várost határoló erdőkben és a partmenti vizekben. Az egyik napon megjelent egy másik lángvörös hajú istenség, a levegőből szállt alá, mint egy madár. Lilija le Fay azért érkezett, hogy hazavigye a testvérét, a lebegő város kötelességei elől megszökött királyát.
A testvérek összevesztek, Lilija nehezményezte, hogy Morgan nem vette komolyan a felelősségét.
Morgan nehezményezte, hogy Lilija elhagyta a lebegő várost, így az - az ő jelenlétük és erejük nélkül - megsüllyedt.
A különös erők ingadozása felébresztett még néhány rémséget és mire Lilija a levegőbe emelkedett, hogy néhány óra után elhagyja Synd városát a határt már áttörték a szörnyetegek.
Synd szelleme nem állta útját a sosem látott hordának, az emberek pedig egyszeriben rádöbbentek, hogy már nincs meg a szellem áldása. Morgan le Fay egyedül küzdött a szörnyek hadával. Több tucatnyi szörnyet elpusztított, az erdő lángolt, a tengerpart homokja üveggé változott a pokoli forróságtól, villám súlytotta azokat a szörnyetegeket, akik a közelébe jutottak. De egyre többen jutottak a közelébe, ahogy egyre több synd-i pusztult el.
Ronya és Jörgen az otthonukat jelentő sziklaormot védelmezték, nem hazudtolták meg a rájuk aggatott Viharhozó gúnynevet. Jörgen förtelmes szélviharral, Ronya jégviharral (az áldószellem végtelen ereje ilyen apró szeletekre lett osztva) igyekezett távol tartani a szörnyetegeket és megvédeni azokat, akik eljutottak a sziklákig.

Ronya volt az, aki meglátta, hogy Moran le Fay alulmaradt a szörnyetegekkel szemben. A szörnyű titkot elsuttogta a viharban, mire a vihar fülsiketítő zajából életre kelt a rémálmokat idéző alak, megragadta Ronya csuklóját és a lány elméje visszhangzota a hangját - meghalt, meghalt a hamis Istenük.

Ugyan csak egy pillanat volt, ez az egyesülés mégis elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Ronya hollófekete haja egy pillanat alatt hófehérré változzon, az addig csodálatos égkéknek mondott szeme pedig olyan sárga lett, mint a borostyán.
A jégvihar abbamaradt és Ronya üres tekintettel nézte a szörnyek hadát.

Jörgen a húgához rohant, ő nem látta a szellemet, csak a változást. Azt gondolta, a húga elérte az ereje határát és ilyen módon fog belehalni az áldás túlhasználatába. Amikor a bőrük összeért Ronya megidézte a szélvihart, amit korábban Jörgen irányított. A közelükbe húzódó emberek, akik csak véletlenül értek Ronyához valahogyan szintén átragasztották rá a korábban volt áldásuk lenyomatát.

Ronya nem úgy használta az erejét, mint a le Fay király vagy a szellem, nem tudott egyszerre több áldást használni, de olyan gyorsan váltogatta őket, hogy az ember azt gondolhatta, egyszerre képes mindenre.

Amikor a szörnyetegek megfogyatkoztak és a vihar elült, Ronya és Jörgen látták, hogy Lilija le Fay visszatért és ő maga is hősiesen küzdött (Morgan le Fay holttestéért). Az Istennő-szerűség meghajolt a Störm lány hatalma előtt és felajánlotta a kevés túlélőnek, hogy élhetnek a lebegő városban.

Syndből alig fél tucatnyi ember élte túl a mészárlást, még a Störmök is elfogadták a le Fay úrnő ajánlatát, azzal a feltétellel, hogy a különös "vallásukat" magukkal vitték.

Lilija le Fay, aki korábban nem hitt a szellemekben örömmel üdvözölte ezt az Áldószellemet és élvezettel hallgatta Ronya elbeszélését a csata történetéről és a szellem természetéről.
Lilija szentélyt emeltetett a lebegő városban Synd szellemének, ahol a városka lakói rendszeresen meggyónhatták minden bűnüket a "semminek" / a Szellemnek. A Szellem ereje ettől sosem látott mértékűre duzzadt és így Ronya leszármazottainak ereje is hihetetlen mértékben növekedett.

Minden fehér-Störm generációban volt egy, akinek látszólag nem volt áldása - és mindig bebizonyosodott, hogy ő az, aki Ronya különleges képességét az Űrt (Void-ot) örökölte. Az Űr képesség aktiválásához nagy erő kellett, amit azonban Synd szelleme nem adott meg többször (az elkövetkezendő évszázadokban) a Störmöknek (mert mégiscsak neheztelt rájuk, amiért elhagyták Synd-et és őt is rákényszerítették arra, hogy kétlaki életet éljen, Synd-ben és a lebegő városban).
Az Elsőktől származó le Fay-ek hatalma azonban elég volt ahhoz, hogy egy szent egyesülési szertartással (ebben már van némi szexuális töltet, nem úgy a korábbi Ronya - Szellem-féle dologban) felébresszék az erőt, amivel az Ür képesség birtokosa begyűjthette más emberek "egyszerű" áldásait, hogy azokat saját maga is felhasználja.

A le Fay királynők évezredes uralkodásának kezdetén történt mindez. A bukást pedig röviden vázolom: mivel az Űr azon ritka képességek egyike, ami csak öröklődik, így NAGYON vigyáztak rá, hogy megmaradjon. A le Fay királynők (mert Morgan után többet férfit nem engedtek a trón közelébe) hamar rájöttek, hogy az áldás kihalása esélyesebb, ha nő kezében van ezért igyekeztek úgy befolyásolni az esélyeket, hogy fehér Störm-fiú legyen az Űr birtokosa.
A tenyésztési program vége az lett, hogy a lebegő város lakói azt gondolták "Jörgen Störm" halhatatlan (mert mindig ugyanúgy néz ki, magas, fehér haja van, sárga szeme és mindenféle képesség birtoklója), és már a lányok is "Jörgenek" voltak a köznép felé (hogy elrejtsék az esetlegesen különböző fehér-Störmöket a királynők az erejüket is használták leghűségesebb alattvalóikon, így amikor egy Störm az áldását használja megjelenik az arcán egy csontmaszk).
Synd 49. ura, Jörgen Störm (meglepő), volt az, aki végül fellázadt a dolog ellen, bár nem tudatosan. Ő volt az Űr képesség aktuális birtokosa és ímmel-ámmal részt is vett a légyottokon, amiket az aktuális királynő (Ariana le Fay) hozott neki össze, de megvolt a maga szerelme.
(A birodalomban lázadás volt - mert addigra a lebegő városból a Jörgenekkel már birodalmat irányítottak, számos kisebb várossal, amelyeket ugyanúgy határok óvtak, mint annak idején Synd-et és ahol ugyanúgy szentélyeket építettek Synd szellemének és titkokat suttogtak neki...
És bár a fekete Störmök voltak azok, akik az árulókat kivégezték, úgy volt, hogy Jörgent küldik el a zendülés leverésére, mint a királynő leghűségesebb, legfélelmetesebb alattvalóját. Na ez a Jörgen beleszeretett egy fogságba /és a lebegő városba/ került lázadóba).
Amikor a királynő ezt megneszelte bezáratta az aktuális Jörgent és megölette a szerelmét (ezt Jörgen nem tudta). Jörgen összefogott a testvéreivel, megszökött és közben meghalt a királynő.

Az áruló jelzőt egy évszázaddal a történtek után sem tudta lemosni magáról a Störmök fehér ága.
A jelenben is ugyanúgy gyónnak az emberek minden városállamban (bár már a királynők idejében szokássá vált, hogy jelen van egy másik ember is a gyónások alkalmával, nem csak a szellem - így a királynők is informálódhattak mindenről, amit a gyóntatók a fülükbe súgtak), de már nem tudják, hogy Synd szellemének teszik ezt.
Synd szelleme az egyik, ha nem a leghatalmasabb valamennyi szellem közül. Mindent tud és mindent lát, még mindig ő az, aki szétosztja az áldást és néhányakat a féllénység átkával súlyt, de aktívan beavatkozni a történelem eseményeibe azóta nem látták, hogy egyesült Ronya Störmmel. A korábban aktív, harcias szellem jelenleg csendes árnyéka önmagának és a sötétben megbújva teszi azt, amit a szellemek tesznek. (A hit és a titkok táplálják, jelenleg


(Az idő múlásával a tudomány és a múlt megismerése teret nyert, így megpróbálták megmagyarázni "Synd szellemének létezését". Jelenleg a Lüxben élő - a regény fő helyszíne - tudomány-hívők egy része úgy gondolja itt pusztán az erők öröklődése és spontán mutációja áll az egész szellemesdi hátterében.)

--ha kusza, akkor bocsi, hajnali 2.50 körül már kissé keresztbe állnak a szemeim.
Egy fehér Störm, aki rendelkezik a Void képességgel (és lány. Ez szokatlan párosítás. Sokkal gyakoribbak voltak a fiúk, akik örökölték ezt az áldást).

Trift és az ő megnyilvánulásai

Az Erdő szelleme
Trift áldószelleme, a mai napig sokkal "kézzelfoghatóbb", mint synd-i társa, köszönhetően annak, hogy a "bajnoka", az Erdő Őrzője a jelenben is aktívan végzi a munkáját és hatalmas tiszteletnek örvend. (Synd és Trift kb olyan távolaságra találhatók egymástól, mint Izland és India, a triftiek elszigetelten élnek és nem tudnak semmit Synd-ről és ez fordítva is igaz)

Trift (az erdős régió neve) ad otthont számos, féllényekből álló (csak részben ember, állati jegyekkel rendelkező) törzsnek, akik az erejüket ettől a szellemtől kapják. Itt egy újabb ellentét van Synd és Trfit szelleme között, Synd szelleme vagy büntet a féllénységgel, vagy áldást oszt.
Mivel trift határai nem olyan jól körülhatároltak az erdő maga sokkal kiterjedtebb, mint egy város ezért gyakoribbak a szörnyetegek is, melyekkel az Erdő szelleme sosem veszi fel személyesen a harcot.
Az erdő szelleme az idegenektől retteg, azoktól akikben nincs semmiféle képesség és az évezredekbe forduló évszadok magányában elszigetelődve egy idő után azoktól is retteg, akikben más, idegen szellem áldását érzi. Ezeket a lényeket vagy az Őrzőjét irányítva (víziókat mutat neki) intézi el, vagy ha valamiért nincs őrzője ő maga megy a baj elébe. Ilyenkor látszódik a második formája, ami az emberi szemnek sokkal kevésbé kellemes.

Trift áldószelleme egy általa kiválasztott halandóval szokott egyesülni, aki így rendelkezik az ő szinte mindenható erejével. Ez a kiválasztott az Erdő Őrzője, akit az erdei törzsek a jeleikkel /tetoválásaikkal/ látnak el, így az őrző nem csak az erdő, hanem a közösségek védelmezője is, aki diplomáciai feladatokat is ellát.

Az erdő szellemének nem emelnek szentélyeket és ő maga nem hallgatja ki senki titkait, nem imádkoznak hozzá vagy érte, de tudják, hogy ott van mindenben és az arra fogékonyaknak (minden törzsnek van egy sámánja) víziókat mutat, a jelenben egy másik helyről vagy egy lehetséges jövőről, amit megérez. Ezzel a szellemmel idilli az együttélés, azonban ő az a láthatatlan hatalom, ami a félelemből született.

Amikor a vallást felváltja a tudomány és a jelenkor emberei elkezdik kutatni a gyökereiket rátalálnak egy olyan igazságra, egy olyan lehetséges magyarázatra az Erdő szellemével kapcsolatban, ami igazából senkinek senkinek sem válik előnyére.

Az Erdő szelleme az egyetlen, aminek létezését sikerült "megfejteni".

Amikor megszülettek az Elsők (így nevezik az első embereket, akik rendelkeztek valamiféle képességgel) háborúban álltak azokkal az emberekkel, akik nem rendelkeztek természetfeletti képességekkel. Többeket közülük szigorúan elzárva tartottak az akkori Triftben, ami egy különleges börtön volt. Amikor ezek az Elsők megsemmisültek (több tucatnyi nagyon rövid időn belül), hatalmas energiák szabadultak fel, elpuszítva mindent a környéken évekig csak kopár kövek alkotta élettelen hely volt Trift, ahova bármikor is tette be ember a lábát az megőrült a szellemek hangjaitól.
A hosszú évek évtizedekbe fordultak és lassan erdő nőtt a pusztaságból, a pusztaságba pedig élőlények (állatok) költöztek. Az Elsőkből felszabadult energia nem veszett el, a lenyomatát minden magán viseli és idővel olyan koncentrált lett egy helyen, hogy képessé vált újra alakot ölteni - ez a szellemekből született alak lett az erdő első őrzője.
A szellemekből született őrző magányos volt a végtelen erdőben és mérhetetlen hatalmával az állatokat sorra megáldotta és a saját képére formálta őket, így születtek az első erdei féllények, akiket emberré tett. Évek múltával rájött az Őrző arra, hogy ezek az emberek nem a méltó társai és megengedte nekik, hogy ha úgy akarják visszatérjenek állati formájukhoz, így az erdei féllények képesek bármikor emberré vagy állattá változni illetve a kettő között bármikor megállíthatják az egyébként rettenetes fájdalmakkal járó átváltozás folyamatát.

A szellemekből született őrzővel azonban volt egy kis probléma, igazán élővé vált, így halandó is lett. Amikor megöregedett és meghalt a tudata, amiben évtizedeken keresztül egyesültek a különböző szellemek már egyetlen szellemet szabadított rá az erdőre. Az erdő szelleme és az első őrző egymást hozták létre, egymást erősítették meg.
Az egyetlen szellemmé változott lény soha többé nem kreált magának testet, mindig csak egyesült az általa kiválasztott halandóval.

Az erdő első őrzője Harkovnak nevezte magát és sosem öltött állati formát - az ő közvetlen leszármazottja Lisanne.
A Harkovoknak nem mindegyike válik őrzővé, de minden Harkov szellemmé változik, miután meghal (a családi lidériumban jó helyen vannak). Minden Harkov magán viseli az Erdő jelét, egy nyolc ágú csillagot, amit nevezhetünk Trift szimbólumának, ezen kívül minden Harkov csontjai kékes árnyalatúak fehér helyett (a modern leszármazottakat sosem látod vigyorogni vagy elrejtik ezt a másságukat).
Hagyományosan két fegyver öröklődik a családban, az egyik egy kék színű tőr, a másik egy sarló, mindkettő inkább a természetfeletti /boszorkányság/ jelképe, főleg, hogy mindkettőnek csont az alapja, így kevésbé hasznosak küzdelemben.
(lidérium = kb kripta, ahol lidércek élnek).


Egyéb triviák: az erdő történelmében néhányszor előfordult, hogy a féllények egyszerűen kisétáltak a szellem területéről, de a jelen korig nem maradt fent semmiféle dokumentum arról, hogy mi történik ilyenkor. A jelenben tudjuk: elveszítik az erejüket. Ebből következtetni lehet a múlt kivándorlóinak szomorú sorsára, amikor vissza akartak térni az erdőbe a szellem nem engedte be őket.

Még sosem fordult elő korábban, hogy egy őrző elhagyta volna az erdőt. Az őrző ereje nem szűnik meg, sőt képessé válik arra, hogy a távoli területen levő Erdei féllények erejét visszaadja.
Az őrző hiányában azonban Trift szelleme nagyon legyengül.

Az első őrző:

Utolsó módosítás: LilyanaRed (2023. 10. 07. - 00h22)