Oh, igen, olyan barátom nekem is volt, aki hónapokig sírt valami miatt, elmondtam a megoldást (sajnos olyan helyzetben volt, ahol egyik kezébe muszáj volt beleharapni, nem tudta megoldani, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon), és a mai napig én vagyok a rosszfiú szerintem a szemében, mert nem valami csodatrükköt mondtam neki, amivel varázslatos módon megoldódik a baja De hát láthatóan nem volt elég fájdalmas a probléma számára, hogy kilépjen a helyzetből (amit megoldásként mondtam neki), különben meglépte volna ahelyett, hogy mindent lenyel, aztán nekem hisztizik, és mikor nem szívom fel szivacsként minden problémáját a saját lelki békém rovására, még velem szakítja meg a kapcsolatot
De már elfogadtam, hogy ha valaki nem kedvel, az nem engem nem kedvel, hanem a rólam alkotot képet a fejében, szóval no ragrets*

A párodról a sztorid viszont annyira aranyos, Zelin, szeretem az ilyen történeteket ^^ Ad egy kis reményt néha, hogy ha sikerül a "nem érdekel, lesz ami lesz" pontra eljutnom, akkor olyat vagy még jobbat dob elém az élet, mint amit elképzeltem A saját életemben sajnos azt tapasztaltam, hogy nekem nem érdemes túl határozott elképzeléssel lennem semmiről (persze ez más embereknél nem feltétlen áll, személyes tapasztalat), mert megkapom, csak olyan csavarral, hogy később ki fog derülni, hogy jobban tettem volna, ha csak hagyom megtörténni a dolgokat ^^" Sajnos nagyon makacs vagyok és nagyon bizonyítani akarok (főként magamnak), aztán szép pofára eséseim voltak már, amiért olyat erőtettem, amit az agyam hátuljában picit éreztem, hogy legalábbis ebben a formában nem fog működni ^^" De sajnos ha ott is a piros zászló előttem, néha dekorelemnek nézem veszélyjelző helyett Próbálok úszni az árral, de még tanulom élesben is alkalmazni, amit elviekben már tudok.


Uh, a szakdolgozat, nee Én is nemrég adtam le az enyém; alapvetően érdekelt a téma, de voltak pontok, mikor majdnem elsírtam magam, hogy ezt hogy fejezem be időben (a BA szakdogám alatt megtörtént). Aztán sikerült, és most készülhetek a vizsgáimra meg az államvizsgára dolgozhatom ki a tételeket

*igen, direkt írtam így ^^

Hazel írta:

Zelin írta:

Hazel sajnálom, ami a volt munkahelyeden történt.  Nagyon gyakran hallom ezt, hogy kicentizve próbaidő lejárta előtt küldenek el valakit.

A kollégáim is döbbenten álltak a dolog előtt, én se értettem, hogy mire fel, meg már be voltam írva másnapra és a következő hónapra is 2 tréningre.
A vezetőség baja, ők raktak ki, aztán rákenték a munkaközvetítő cégre, akiken keresztül ott dolgoztam, úgy hogy a munkaközvetítő cég HR-es hölgye tőlem tudta meg, hogy kiraktak.
Azt meg panaszkodnak, hogy nincs elég emberük. Vajon miért?

Az ilyeneket sosem értettem és sosem fogom megérteni Sajnálom, remélhetőleg találsz majd egy még jobb helyet majd ^^

Sajnos én még a BA-n kínlódom, de már be kéne fejezni végre.

A munka keresést most kicsit offoltam, mert sajnos ismerem magam annyira, hogy nem tudnám rávenni magam arra, hogy munka mellett szakdogával is foglalkozzak.

Hogy őszinte legyek, én sosem voltam senki érzelmi szemetesládája, de elolvasva nem tűnik valami jónak (nyilvánvalóan, lol).
Mai napig meghallgatom a barátaimat ha valami nyomja a lelküket, de nem próbálom megoldani a problémájukat. Elmondom nekik, hogy én mit csinálnék a helyükben, onnantól pedig rajtuk áll, hogy mit kezdenek a helyzettel.
Mostanában egy régi barátommal beszélgetek sokat, mert az egyik barátnője elég durván zsarolja érzelmileg, és teljesen kikészült miatta. Már nem élvezi úgy a társaságát mint régen, sőt, még szorong is miatta néha, de nem tudja minimálisra csökkenteni az interakciót kettejük között, mert fél mit fognak mások gondolni róla. Na, én ezt a részét nem értem, mert nekem ha nincs kedvem valamihez vagy valakihez, szó nélkül otthagyom. És pont emiatt nem tudok senkinek sem segíteni a problémái megoldásában, mert én nem megoldom őket, hanem otthagyom :"D

Én túlságosan zárkózott vagyok ahhoz, hogy bármiről is beszéljek másokkal. Említésszerűen persze, el szoktam mondani nekik ha valami nagyon durva dolog történt velem, de nincs szükségem rá, hogy meghallgassanak. Egy-két hónapja volt, hogy teljes mértékben kikészültem és muszáj volt kiöntenem valakinek a lelkemet, de szinte azonnal meg is bántam. Nem tudok beszélni a problémáimról már évek óta. Hogy őszinte legyek, egy ideje már nem érzem ezt nagy gondnak, de bárkinek meséltem erről a problémámról, mindannyian azt mondták bele fogok gebedni egy idő után. Szóval már nem tudom, hogy ez tényleg baj-e? Mert én nem érzem annak, de ugyanakkor viszont nem értek a dologhoz.

Egyébként Zelin, nekem is nagyon tetszett a történeted
A kapcsolat téma nálam azért is érdekes, mert talán kétszer volt eddigi életem során, hogy "tetszett" valaki. És ezek is óvodában, illetve ötödikben, szóval már nem mostaniak xD De ők sem kifejezetten tetszettek tetszettek, inkább csak tetszettek (bár az óvodai esetből nem tudok nagyon kiindulni, akkor csak egy kisgyerek voltam). Szerintem csak azért éreztem úgy, hogy ők nekem most nagy szerelmeim, mert nagy volt a nyomás - jaj ennek ez tetszik, annak az, akkor nekem miért nem jön be senki? Baj van velem? Szóval fogtam azt a fiút, akivel éppen a legjobb volt a barátságom, és beadtam a többieknek, hogy nekem ő tetszik. De a mai napig kiráz a hideg, ha bárki is érdeklődik irántam. Nem tudom hogyan leírni, de már-már undorodom attól, ha arra gondolok, hogy valakinek tetszek. Talán így a legegyszerűbb elmagyarázni.
Mai napig várom, hogy betoppanjon a szőke herceg (azaz barna, barna szemekkel xDD), aki majd beindít bennem legalább egy minimális érdeklődést, de egy kicsit eltévedt. De van még időm, amíg élek még idetalálhat hozzám :"D

A párkapcsolati témához kapcsolódva egy 'közhely' amiről tapasztaltam is, hogy igaz: ne várd el hogy más szeressen, ha még saját magadat sem vagy képes szeretni.
Ha nem szereted magad, aki vagy, amilyen vagy, akkor ne várd a másik féltől hogy szeressen vagy megszerettessen téged saját magaddal. Nyilván nem azt mondom hogy legyen az ember egy hú de egoista önimádó vadállat, de igenis tudd mire vagy képes és mire nem, szeresd aki és amilyen vagy. Ha valami nem tetszik, változtass rajta. Ha úgy érzed nem tetszik a külsőd, alakíts rajta, a testen lehet változtatni. Ha úgy érzed valamiben kevés vagy (pl. valamilyen tudásanyag), akkor fejleszd magad. Csak te tudod kialakítani azt, aki lenni akarsz.

Ezt csak így általánosságban hagyom itt, mert nekem ez, hogy tavaly nyár óta ebben a témában dolgoztam magammal/magamon sok pozitív változás is bekövetkezett.
Egyrészt, -amiről páran azt hiszem tudnak- kikerültem egy toxikus kapcsolatból és belekerültem egy szeretettel telibe. Elmondhatatlanul nagy a kettő között a különbség. Nem vártam a szőke hercegre ősszel, jött magától. A toxikus embert kerestem, mert vágytam a szerelemre és tudjátok, ő épp ott volt, épp ő is szingli volt, jó lesz, majd kialakul, összeszokunk.. ehh.
A mai napig dolgozom egyébként az önképemen, azon aki lenni szeretnék, és a változást nem csak én érzem magamon, de tavaly óta a családom és az ismerősi köröm is mondta már, hogy látszik, érződik hogy valami megváltozott, jó irányba. Szóval aki foglalatoskodik ilyesmivel magával, az mindenképp folytassa, mert hosszú távon (szerintem) totál megéri, hiszen magadon segítesz úgymond.

Fhuh, picit más téma: ismeri itt valaki a Reign/Uralkodónő sorozatot?
Annyiszor szembejött már TikTok-on hogy belekezdtem és érdekelne, hogy van-e aki esetleg végignézte, van-e róla valami értékelése, mire számíthatok, lesz-e olyan kis kacifántos az egész mint az első 8 rész?

Köszönöm a jókívánságot, Hazel.
Wooow, Kínai szak! Elképesztően izgalmasnak hangzik! Nagyon tisztelem azokat, akik ilyen egzotikus nyelvet és kultúrát tanulnak.
Igen-igen, nekem is azért megy ilyen nehezen a témaválasztás többek között, mert nehezen tudom eldönteni, hogy mi az, ami hosszú távon, nagyon belemélyülve is tetszene, de ugyanakkor a tanárok szakmailag is megfelelőnek tartják.

Ragna, örülök neki, hogy tetszett a sztorim! Bár az összképet tekintve nem egy tipikus rózsaszín cukormáz történet, sokkal inkább egy romantikus és (még inkább) agyament anime vígjátékra hasonlít. Kicsit meghackeltük barátommal a sors menetét, ugyanis:
Egyetemen volt átmenetileg pár közös óránk, és rendszerint mi érkeztünk az előadó elé szobrozni a leghamarabb, csak emiatt és ilyenkor váltottunk pár szót, viccelődtünk kicsit. Aztán az egyik beszélgetés valahogy elképesztően fura irányokat vett:
Megállapítottuk, hogy még soha nem volt kapcsolata egyikünknek sem. És hogy mindketten úgy érezzük, hogy a család és a csoporttársak szánnak és lesajnálnak minket kicsit emiatt, meg tapasztalatlannak tartanak. És ez idegesítő. Mert amúgy tök jól vagyunk, nem kell értünk aggódni, a szingliség nem betegség, köszönjük szépen.
Szóval mi lenne, ha eljátszanánk pár hónapig, hogy járunk? Kézenfogva járkálnánk, néha randiznánk,bemutatnánk egymást a rokonságnak és csoporttársaknak, bemennék a koliszobájába sorozatot nézni, miközben mindenki azt hiszi, hogy valami izgisebbet teszünk együtt. Aztán elválnának útjaink, de már mindenki veteránként tekintene ránk, merthogy volt már egy egészen komoly(nak tűnő) kapcsolatunk. Mindenki megnyugodna, mi meg élhetjük tovább a szingli életünket.
Nálam csak Anyukám, neki csak a legjobb haverja tudott arról, hogy ez csak egy egónövelő színjáték. (Anyát nem volt szívem abban a hitben ringatni, hogy "végre belémszeretett valaki".)
De az álrandik és általálkozók  lassan (De kínosan lassan ám!) igaziak lettek, ahogy egyre jobban megismertük egymást. Mire észbekaptunk, hogy mi történt velünk, már az első évfordulónkat ünnepeltük.

A színjáték alatt vicces mellékszál volt még, hogy egy srác, akibe 2 évig szerelmes voltam, (Még randira is hívtam...aztán beletörődten a sziklaszilárd friend-zone-ba, és éltem tovább az életem.) tök féltékeny lett, és bosszúból nagyon csúnyán viselkedett velem. Úgyhogy nem szóltam neki, hogy az egész csak kamu, mert meg is utáltam. Csak onnantól kellettem neki, hogy látta, kellek másnak is, nem vagyok ciki.

Hűű, Ragna: "De sajnos ha ott is a piros zászló előttem, néha dekorelemnek nézem vészjelző helyett." Ez annyira jóóóó, használni fogom!

Miralys, nagyon érdekes és bensőséges gondolatokat osztottál meg velünk. Azt hiszem, hasonló lehetek, én is nagyon nehezen beszélek a problémáimról. Nem is vagyok motivált, mert úgy érzem, szavakkal nem tudom megfelelően kifejezésre juttatni. Ellenben szoktam találni zeneszámokat, amik harmonizálnak a problémámmal, azt hallgatom, és olyankor felerősödnek bennem az érzések majd kisimulok.

Hűha, ebből a történetből egy egész filmet lehetne készíteni xD Nem túloztál az agyament anime vígjátékkal.

A zene nekem is szokott segíteni. Bár nem csak önmagam gyógyítására, hanem konkrétan mindenre használok zenét. Mint azt fentebb írtam, még karaktereket is sokszor ezek alapján tervezek :"D Mire is mennénk nélküle.

Hazel, ez teljesen érthető, és sok sikert kívánok ^^

Miralys, köszönjük, hogy megosztottad a tapasztalatod, megtisztelő. Viszont abban sajnos igaza van azoknak, akik mondják, hogy bele fogsz rokkanni, magamon és a barátaimon is láttam, hogy nem tudsz mindent a szőnyeg alá söpörni, így vagy úgy ki fog bukni. Ha nem is érzelmileg, akkor testileg mész tönkre tőle Legalább naplózz (el szabad égetni biztonságos módon a lapokat, miután kiírtad magadból), vagy művészetben, sportban add ki, éld meg az érzéseidet. Nem feltétlen muszáj aktívan beszélni róla, de meg kell élni őket, vagy csak felerősödnek és egy idő után nem fogod bírni. Voltam már itt, nem vicces :")
Amúgy INTJ vagy?
Egyébként ilyen "azt hittem, kötelező, hogy tessék valaki" sztorim nekem is van úgy kábé, még ifjú titán koromban robbant be a Tokio Hotel, és a barátaim nyáladzottak rájuk, szóval "választottam" egy crush-t én is De úgy őszintén nem tetszett a "kiszemeltem", csak hát társadalmi nyomás (De szerencsére már ezt is kinőttem.)

Becca, ez így van! Annyi kiegészítéssel, hogy úgy tapasztaltam, hogy az a fő probléma, hogy ha valaki nem hiszi el, hogy értékes (bármilyen téren), akkor mindegy, mennyi visszajelzést kap, sose lesz elég, és idővel ellök magától mindenkit, aki őszintén kedvelte azért, aki, de belefáradt a negatív reakciókba De pontosan, igazad van, a Te életed a Te kezedben van, és amin tudsz változtatni, azon változtass,a  többit meg igyekezz elfogadni és megszeretni

Zelin ne már Ez annyira romantikus vígjáték / fanfiction trope De nagyon élem, és gratula
lmao haha okés

Hű, megint rengeteg beszélgetéssel lemaradtam, mióta utoljára itt jártam.
Fel-fellesegettem, de az elmúlt napokban nem éreztem túl jól magam ahhoz, hogy írjak is.

Hát a gyerekes, meg all in all randizós témák rajtam is mind kifognak a kihívásban. Azért is hagytam meg Lyah "párját" az ismeretlenség homályában, mert a játékbeli opciók annyira nem jönnek be (ahogy Ragna kifejtette, nem külső, hanem személyiség alapján - ami a legelsődlegesebb szempont lenne itt is, irl is; nálam még a nem sem játszik, mint "döntő faktor"). De saját OC love interest kitalálására sem adtam a fejem, mert egyszerűen nem érzem szükségét, hogy valakije legyen a karimnak, így hát úgy kezeltem ezeket a feladatokat, mint hipotetikus elképzeléseket. Ettől függetlenül azért fun kitalálni, hogy HA lenne, akkor mit viselne Lyah. ^^ Ilyenszerűleg tényleg van kihívás a kihívásban nekem. :3

Amúgy ha a készítők szélesebb körben gondolkoznának, és elérhetővé tették volna Koorit, én is rá ccsaptam volna le a játékban (surprise!), vagy akár még Huang Chura is; egyre jobban kedvelem az ifjú fenghuangot.

Így a kihívás egészét nézve amúgy nagyon ötletes megoldások születnek mindnekitől, imádom nézni, ahoyg kreatívkodnak az emberek. Jó lesz majd a 30. napon egyben végignézni mindenkit.

---Ezzel így kapcsolódva az irl és kapcsolatok témához mélyen hallgatok, mert én is noob vagyok hozzá, mint a vakfene. Nem utasítom el a lehetőségét, de még nem mosolygott rám a "szerencse" - akár magam miatt, akár a másik fél miatt. C'est la vie.

----
Nahát, érdekes visszanézni ezeket a régi szetteket, magamat is megleptem, hogy egész sok őrzőt felismertem közülük.
Emlékszem, mikor 3 éves lett az Eldarya, csináltam ugye a szülinapi beöltözést, az is jó kis nosztalgiavonat volt.

----
Hát a kapcsolatok témája igencsak bőséges, és órákig lehetne valóban fejtegetni. :"D Nekem is volt részem olyan barátokban, akik csak ártottak lelkileg, viszont ennek hála legalább rengeteget tanultam önmagamról, és mikor legközelebb hasonló helyzetbe kerültem, hamarabb felismertem és tudtam azt mondani, hogy nem akarom még egyszer/megint tönkretenni magam. Nem azt mondom, hogy "jó", ha néha meg kell éljük a rosszat ahhoz, hogy túl tudjunk lépni rajta, mert nyilán senkinek sem "jó" ha az önfejlődése érdekében traumatizálódnia kell; de a mai világban sokszor szimplán elkerülhetetlenek ezek a helyzetek, és ha már benne vagyunk, legalább építsünk belőle, minthogy leromboljon minket.
Félig-meddig kedvem lenne személyes tapasztalatokat írni, de azt hiszem, inkább kihagyom a kisregényezést, talán senki sem bánja. Az viszont jó érzés, hogy Ti megosztotok ezt-azt, ezzel olyan bensőséges a közeg. ^^ Még nem végeztem minden visszaolvasásával, de igyekszem felzárkózni vele.

Up.: Lassan, de biztosan haladok XD

Hazel, kitartást, és sajnálom. Ez azt jelenti, hogy valami jobb jár neked! ^^
Neked is gratula, Zelin. :3

Reagálva Miralys felvetésére, sajnos tényleg van az a szint, amikor valaki annyira manipulált érzelmileg, hogy képtelen vagy nemet mondani és elszakadni. Been there, a fentebb említett barátaim közt is volt, akikről évek óta tudtam, hogy csak ártanak, és mégis kitartottam mellettük addig, amíg nem kaptam egy akkora löketet, ami segített, hogy tényleg elsétáljak. (És a mai napig szerintem nem hiszik el ezek a "barátok" hogy én ezt véglegesnek gondoltam... nos, az a rossz hírem, hogy a legkitartóbb embereket ha eltolod addig, hogy feladják, akkor már a Pokolba sem könyörögheted be magad utánuk. )
Sokan ezért ragadnak bántalmazó kapcsolatokban, pedig... tényleg nem lenne rossz, ha így ott tudnák hagyni.

Az sem jó persze, ha érzelmileg túlságosan kötődsz (emberekhez, de főleg helyzetekhez), de az sem a legegészségesebb, ha teljesen elvágod magad mindenféle érzelmi köteléktől, és bezárkózól. Meg kell találni az egészséges egyensúlyt. Amúgy már az is tök jó, ha az ember felismeri, hogy milyen téren kellene fejlődnie, és milyen irányba; vagy korlátokat tenni maga köré, vagy átlépni/kitolni azokat. De ehhez már tényleg erős önismeret kell.

Igazán aranyos a történetetek Zelin. Tényleg egy friends to lovers típusú történet, amit az ember gyakran lát vagy olvas, de ez is tökéletesen mutatja, hogy minden lehetséges. 

Most belegondolva nekem se volt annyira úgy nagy crushom soha senkin.
Mondjuk az is igaz, hogy sokszor barátkoztam fiúkkal is, de sose éreztem egy iránt sem, hogy lenne valami szikra.

Egyszer volt egy "randim", de éreztem, hogy nem illünk össze. Szerencsére nem eröltette a srác a dolgot.
Mai napig csak 2 dolog van, ha fiúkról van szó, jól elvagyok velük, mint barátokkal, vagy kukán vagyok mellettük, mert nem tudom mit kéne mondanom.

Jaj, Lyah, ezekről már mesétél : ((( És ja, azt a zárójeles megjegyzésed magam is tapasztaltam Sajnos vagy sem, de rengeteg esélyt adok másoknak, és nehezen határozom el magam az addigi véleményem megmásításában, de ha egyszer megtörténik, akkor annak nagyon, nagyon sok előzménye van, minden (eszembe jutó) oldalról végiggondolom a helyzetet, és alszom rá párat.

Egyébként még a "pozitív hozzáállás" témája jutott eszembe a beszélgetésről: nagyon sokat számít, hogy képesek vagyunk-e meglátni, mit tanulhatunk egy-egy negatív tapasztalatból, vagy inkább csak elmerülünk az önsajnálatban és másokat is lehúzunk, mert magunk nem tudunk - vagy akarunk - fejlődni a tapasztalatból. Sajnos attól, hogy pozitívan állunk hozzá, nem fognak hirtelen csak jó dolgok történni, viszont ha negatívan állunk hozzá, biztosan nem fogjuk felfedezni a pozitív oldalát a dolgoknak És örülök, hogy ahogy látom, nem csak én állok így a dolgokhoz ^^ Sokan hülyének néznek miatta, meg amiért tisztára meg szoktam pl örülöni az apróságoknak magam körül; de válogathatok, hogy sírok meg morgok mindenen, vagy miután kisírom magam, megvizsgálom a helyzetet és tanulok belőle, hogy még egyszer ne kerüljek bele.

Ja, Ragna, rémlik.
Amúgy ez igaz a pozitivitásról, én is igyekszem így látni a helyzeteket. az tény, hogy a negatív dolgokat nagyon mélyen meg tudom élni, és volt idő, amikor igencsak nehezen tudtam kilábalni belőle... de már sokat fejlődtem azóta.  Ha megélem a negatív érzéseket, akkor igyekszem nem másokat belerángatva. (Rendesen bűntudatom is tud lenni, amikor a hangulatom átragad másra. ^^") Igazából bevett gyakorlat, hogy ha rosszul érzem magam, akkor félrevonulok és megpróbálom megemészteni, kiadni (esetleg kibeszélni valakivel) és ha ez megvan, akkor képes vagyok ráállni a pozitív látásmódra. Lehet, hogy időbe telik és először nem látom túl fényesen a dolgokat, de ha lehetőséget kapok "aludni rá egyet" és átrágni magamban, akkor nem maradok benne. ^^"
És persze ha ez másik embert érint, a körülményektől függően* érdemes közösen megoldást keresni.

*Igen, azért van olyan helyzet, ahol muszáj magadat előtérbe helyezni, nem a kapcsolatot magát, vagy másokat. :')

Ez nem igaz, hogy elkezdek írni egy üzenetet, összejön egy kisregény és erre félre kattintok az egérrel. Elveszett az egész.

Erről a pozitív életszemléletről nagyon sokat tudnék mesélni. Bár régebben sokkal jobban fájtak az esetek, amikor belém rúgtak, de utólagosan látom mit adtak hozzá az életemhez.

Zelin a történetetek annyira nagyon aranyos, meg cuki. Egyébként engem is irritál, meg idegesít, hogy olyan mintha egy nagy vörös felkiáltójel lenne a fejem felett csak azért, mert szingli vagyok. Senkinek semmi köze a magánéletem ezen részéhez és pont. Senkire sincsen szükségem a boldogságomhoz. Sokat kell még fejlődnöm az önszeretet témát illetően. Szóval a ti sztoritok duplán megérintett. ^^

Hazel kitartást kívánok neked! ^^

Ezek a "toxikus barátságok" illetve a félresikerült események, amiket veszteségként tartunk számon később térülnek meg. Nekem például az apám mindig vándormadár maradt még a mai napig is az azt hiszem. Cserébe az anyukámmal nagyon erős a kötelékem. Mi vagyunk egymásnak. Ez valószínűleg azért lehet, mert neki a férje esett ki, nekem meg ugye az apukám. Szinte mindenhová kettesben mentünk. Kiskoromban még általánosiskolában piszkáltak és kiközösítettek, aki más és valamilyen kisebbséghez tartozik ott már nem nehéz piszkálás áldozatává válni. Február végén jöttem rá, hogy szuperérzékeny vagyok. Hosszú mese lenne, de a lényeg, hogy már akkor is különleges voltam csak nem tudtam és ezt nem fogadták el a többiek. Később a gimnáziumban azt hittem találtam egy lányt, aki a barátnőm. Kihasznált és eldobott. Most, hogy dolgozom, immár három éve van egy igaz barátnőm, akivel mindent megoszthatok, megért és tényleg bármiben számíthatunk egymásra. Azért tudom annyira szeretni, ragaszkodni hozzá, mert tudom milyen volt előtte a toxikus lánnyal barátkozni annak idején. Ugyanez igaz a munkahelyemre is. Az első főnököm miatt tudom értékelni azt a megbecsülést, amit kapok a jelenlegi két főnökömtől, illetve a közösség is jobb messze sokkal. De mindezt azért látom ilyen jól, mert előtte a rosszat éltem meg.

Engem a hirtelen jövő lelkesedésem miatt tartanak néha furcsának, meg a pörgős természetem miatt, de nem igazán érdekel. Ilyen vagyok és kész. Voltaképpen azért tud más véleménye betemetni, mert nincsen meg a kellő önszeretetem és önbizalmam. De dolgozom rajta én is.

Ragna írta:

Legalább naplózz (el szabad égetni biztonságos módon a lapokat, miután kiírtad magadból), vagy művészetben, sportban add ki, éld meg az érzéseidet. Nem feltétlen muszáj aktívan beszélni róla, de meg kell élni őket, vagy csak felerősödnek és egy idő után nem fogod bírni. Voltam már itt, nem vicces :")
Amúgy INTJ vagy?

Részben ezért is vagyok grafika szakon, a rajz nekem évek óta menedék Valahogy furcsa is számomra, hogy rengeteg osztálytársam már nem is szeret rajzolni, mióta tanuljuk. Elismerem, hogy rengeteg feladat van amitől a falra tudnék mászni (most például baromira erőltetik az absztraktot, amit én szenvedélyesen gyűlölök), de sosem tudnám megutálni a rajzolást.
Majdnem, INTP vagyok

Elszakadni nekem is nehéz volt attól az embertől akikhez igazán ragaszkodtam, de sikerült ezt is "megtanulnom", azt hiszem. Mármint, egyszer már sikerült, szóval gondolom máskor is fog majd (de azért remélem nem kerülök megint ilyen helyzetbe).

Zirailah, én imádom azokat akik hirtelen nagyon lelkesek tudnak lenni, szóval ha ez megnyugtat, én nem tartalak furának xD Mindig átragad rám is a lelkesedésükből, szóval nem tudok rosszat mondani rájuk.

Miralys írta:

Majdnem, INTP vagyok

Elméletben én is, bár már magam sem emlészem mikor csináltam legutoljára ezt a személyiség tesztet.



Én is rajzoltam egy időben, meg gondolkodtam, hogy abba az irányba megyek tovább, de sajnos engedtem, hogy a család lebeszéljen róla.

Bár az igaz, hogy sokszor nem bírok befejezni 1 rajzot vagy egyszerűen nem elégszem meg azzal az eredménnyel amit a papíron látok és kudarcnak könyvelem el.
Hiába mondják mások, hogy de jó, meg mi a bajod ezzel.

Az anatómia sose volt az erősségem ember ábrázolásnál, lehet emiatt nem sikerül sokszor az, amit elterveztem.

Utolsó módosítás: Hazel (2022. 04. 23. - 14h33)

Én amikor legelőször kitöltöttem (1-2 éve?) INFP-t kaptam, de mint kiderült a tesztek nem is annyira hihetőek. Szóval átolvastam mit tudnak a jelölések + megcsináltam többféle tesztet is, és végül az INTP-nél maradtam, bár az INFP is elég közel áll hozzám A 4 személyiségtesztesnél a flegmatikushoz és a melankólikushoz ugyanannyi pontom lett, szóval ez méginkább elbizonytalanított abban, hogy melyik is vagyok akkor :"D De az biztos, hogy olyan erős introvertált vagyok, hogy az csak na.

Én is csak a hibákat tudom látni a saját rajzaimon. Sokszor el is felejtem, hogy mások rajzain én sem veszem észre olyan könnyen a hibákat, és ők is így vannak az enyémekkel.
Az anatómia nálam is nagyon akadozik. A karantén nagyon erősen meglátszik a fejlődésemen, mert konkrétan semmit nem tanultam a szakmai óráim alatt amíg itthon voltam. Amíg az alattunk járó osztály már konkrét csontváz anatómiát gyakorol, mi épphogy csak elkezdtük a portrét. Szinte minden amit tanultam netről van.
Még beállítást sem tudtam itthon csinálni, hogy leadjak valami vállalható rajzot az óráimra. Volt amikor már a tengerimalactápot állítottam fel magam elé, mert semmi más nem volt ami megfelelt a beállítás követelményeinek. A legjobb rajzom a lezárás alatt 2 kanálról van, és ez sokat elmond a helyzetről :"D

Nekem a legtöbb rajzom gimiből maradt, amit a leckefüzetembe firkáltam míg a tanár másokat feleltetett.
Azok se a legjobbak, semmilyen szempontból.
Nemrég próbáltam őket újra rajzolni, hát mondjuk úgy nem sikerült.
Ebből is látszik, hogy igen kiestem a gyakorlatból.

Átérzem a bajototk, én egyetemig szerettem olvasni meg írni, de irodalom sávos lettem és szórakozás gyanánt konkrétan a filmek feliratánál többet nem voltam hajlandó olvasni 6 éven át

Az INTP lányok gyakran kapnak amúgy INFP-t eleinte (egyébként sok ENFJ is INFP-nek hiszi magát); ennek két oka van: egyrészt az, hogy a társadalom a biológiai nőktől elvárja, hogy érzelmesek legyenek, az INTP-k meg Fe jungi funkciót használnak és egy szinten a társadalomból veszik így az értékítéleteiket; a másik, hogy a legtöbben gyerekként és tizenévesen xNFP-ként viselkedünk a felszínen, és a tesztek a felszíni szerkezetre kérdeznek rá (E/I, S/N, T/F, P/J), viszont a mélyszerkezet (jungi funkciók) már fiatalon is megvannak, csak, hát, még nem vagyunk felnőttek. Én pl tényleg ENFP vagyok, és sokan csak gyerekesnek hisznek, pedig az ENxP-knek amúgy az a "szuperképessége" (domináns funkciója), hogy átlátja a társadalom működését, minden lehetőségre kíváncsi, és az egyes cselekedetek lehetséges következményeinek széles skáláját átlátja, melyet utána kontextusba tud helyezni (ezért vagyunk jó koordinátorok bármilyen csoportos helyzetben).

A 4 típusból én szangvikus vagyok (meglepi), viszont Enneagrammból 4w5, ami ENFP-knél ritka, mert egy negatívabb/komolyabb embertípus, és a legtöbb, médiában bemutatott ENFP karakterhez emiatt közöm sincs kb (tipikus ENFP karakterek: a kis hableány Ariel, Rapunzel az Aranyhajból; meg kb minden fun and bubbly karakter, akinek a célja valami kaland. Ők általában 6w7 vagy 7w6, 7w8 karakterek, akik tényleg kalandvágyók )

Akkor most jöjjek elő én a nagy rejtély? Voltam 9w2, hol a hatost jelölte fő típusnak, hol a kettest. És akkor a másik típusom, a 16 alap közül egyszer ENFP, utána meg INFP. Na szóval valami nagyon nem kerek. xdd

Én a 16personalities honlapján kb. 2 évente megcsinálom játékból a tesztet, mindig INFJ-T jön ki (Védőügyvéd). Még valamikor régebben láttam, mikor eldarya krónikák között szörföltem, hogy valaki állatos tesztre hivatkozott a bemutatkozójában. Kipróbáltam azt is, azon kígyó jött ki.

De bevallom őszintén, hamar elfelejtem, hogy ezek mit jelentenek.  Nem fognak meg különösebben, mert sosem érzem igaznak őket. Főleg a jó tulajdonságokkal nem értek egyet, sok nem illik rám belőle. Illetve, egy kicsit kíméletlenebb és pontosabb negatív tulajdonságos szembesítést is hiányolok, abból szeretnék igazán tanulni.

Kistiniként viszont hatalmas volt nálam a tesztmánia, kitöltöttem mindenfélét. Mindig abban reménykedtem, hogy általuk végre sikerül definiálni és megérteni magam. Meg szomjaztam a valahova/csoportba tartozás élményére, és azt gondoltam, hogy akivel ugyanaz az eredmény jön ki, azzal kötelező jelleggel és garantálta jóbarátok leszünk. Szóval nem volt őszinte a tesztek iránti érdeklődésem, hanem tele volt hátsószándékkal. Mindenesetre, akkoriban a Pottermore ház, pálca és patrónus tesztje volt a nagy kedvenc. Szóval mégcsak nem is személyiségtesztek igazából. 

Mostanság computer generált lehetőségei helyett inkább a véletlenre és egy kicsit művészetterápia jellegűen saját magamra bízom a személyiségem elemzését, ha ilyesmit támad kedvem játszani. (Mivel úgysem hittem a számítógépesben sem, így bármekkora pontatlanság belefér végül is.):
A jóskártya gyűjteményemben (ebben sem hiszek, de valamiért nagyon szeretem őket) van egy csodaszép fantasy tarot kártya csomag. Ennek a 78 lapját szoktam összekeverni, aztán egy kis meditációt követően (csak hogy meglegyen a "magic-feeling" ) húzok belőle 3 vagy 4 lapot. És akkor úgyveszem, hogy ez az eredmény jött ki a személyiségteszten, és megpróbálom értelmezni, hogy szerintem ez mit jelent, "mit üzen" a kártya. De már arra sem emlékszem, mit húztam legutóbb.  Általában Szilveszterkor játszok ilyesmit.

Szóval nem vagyok a tesztek embere.

Zirailah írta:

Akkor most jöjjek elő én a nagy rejtély? Voltam 9w2, hol a hatost jelölte fő típusnak, hol a kettest. És akkor a másik típusom, a 16 alap közül egyszer ENFP, utána meg INFP. Na szóval valami nagyon nem kerek. xdd

Ja, néha nem sikerül a teszteken lemérni Amúgy 9w2 nem lehetsz, a wing csak a mellette közvetlen álló típus lehet (9w8 vagy 9w1 a 9-es esetében). Nekem is amúgy a 7-esem magasabb az 5-nél, talán még a 8-asom is; de mivel csak a mellette levő lehet a wing, így 4w5 vagyok, mert a 4w3 nem illik rám annyira (pedig egyforma magasak voltak).
Amúgy az Enneagram és az MBTI sokszor érdekesen hatnak egymásra: van egy barátom, aki enneagram 9w1 és ENFP, de évekig ENFJ-nek hitte magát, mert az Enneagram-típusa egy gondoskodó fajta. A 5w4 INTP-k meg pl sokszor INFP-t kapnak.
Amúgy ha a 6-osod magas, lehet, INFP vagy inkább egyébként, és csak a magas 6-os miatt hasonlítasz az ENFP-re a felszínen.

Oké, nem ő a személyiségtipológia főmuftija, de Frank James-videókat szoktam hobbiból nézni, az Enneagramra azt mondta, ne is teszteket csinálj, csak olvass utána a típusoknak és ahol nagyon, nagyon kínosan kezded érezni magad, mintha a vesédbe látnának, az leszel; a wing-ed meg az a mellette levő típus, amelyikre inkább hasonlítasz.


Zelin, az MBTI/16 személyiségtípus az a gondolkodásmódod mutatja be saccperkábé (amit írtam, "jungi funkciók", azoknak a meghatározott sorrendje mutatja meg nagyjából a gonolkodásod módját / sorrendjét); az Enneagram pedig azt mutatja meg, a gyerekkori traumáidat hogyan fordítottad a javadra és formáltál belőle személyiségjegyeket. Pl a 4-esek mindig "furák" voltak és azzal piszkálták őket, ezért javukra fordították és ha bárki felhozza, hogy "más vagy, mint a többi ember", akkor még veri is majdhogynem a mellét, hogy "bizony, és büszke is vagyok rá, hogy nem állok be a tornasorba"

Utolsó módosítás: Ragna (2022. 04. 23. - 18h08)

Ragna írta:

Zelin, az MBTI/16 személyiségtípus az a gondolkodásmódod mutatja be saccperkábé (amit írtam, "jungi funkciók", azoknak a meghatározott sorrendje mutatja meg nagyjából a gonolkodásod módját / sorrendjét); az Enneagram pedig azt mutatja meg, a gyerekkori traumáidat hogyan fordítottad a javadra és formáltál belőle személyiségjegyeket.

Wooo, köszönöm ezt a nagyon szimpla és érthető magyarázatot Ragna! Legalább ennyit mostmár biztosan hosszútávon is megjegyzek!

Becca írta:

Fhuh, picit más téma: ismeri itt valaki a Reign/Uralkodónő sorozatot?
Annyiszor szembejött már TikTok-on hogy belekezdtem és érdekelne, hogy van-e aki esetleg végignézte, van-e róla valami értékelése, mire számíthatok, lesz-e olyan kis kacifántos az egész mint az első 8 rész?

Bocsi, hogy nem válaszoltunk Becca! De úgy tűnik, hogy a jelenleg fórumon aktívkodók között nem akad senki, aki végignézte volna.
Nekem kb. 2 éve volt egy időszakom, amikor jeleneteket néztem meg belőle teljesen össze-vissza, meg mindenféle romantikus amv-ket. Ha az első 8 részt láttad, akkor én annyit tudok mondani,hogy megítélésem szerint végig hozza azt a színvonalat.Egy időszakában éreztem nagyon kínos mélyrepülést, de nem tudom spoilermentesen körbeírni, hogy mikor.
Viszont megnéztem a legutolsó részét, és azt kell mondjam, hogy a befejezéssel nagyon elégedett voltam. Szerintem meglepően szépen volt megcsinálva, akár más jellegű sorozatok is tanulhatnának belőle.
Ami a kacifántosságot illeti, ha nálad ez fontos szempont, megnyugtatlak, az egész nagyon kacifántos lesz.

Szóval sajnos én sem láttam végig a sorozatot, sőt, elég keveset láttam belőle. De gondoltam jobb híján megosztom ezt veled.



Duplaposzt - moderátor által szerkesztve és törölve - Kérlek legközelebb figyelj oda rá és használd a módosítás gombot!

Becca írta:

Fhuh, picit más téma: ismeri itt valaki a Reign/Uralkodónő sorozatot?
Annyiszor szembejött már TikTok-on hogy belekezdtem és érdekelne, hogy van-e aki esetleg végignézte, van-e róla valami értékelése, mire számíthatok, lesz-e olyan kis kacifántos az egész mint az első 8 rész?

Sajnos én nem ismerem, így nem tudok neked segíteni.

A másik fele, hogy csak egy bizonyos sorozat kategóriát nézek, amit nem olyan sokan szeretnek így tényleg nem tudok ilyenhez hozzá szólni.

Remélem valaki még be tud csatlakozni melléd és Zelin mellé a diskurzusba.

Utolsó módosítás: Hazel (2022. 04. 24. - 15h21)

Hazel írta:

A másik fele, hogy csak egy bizonyos sorozat kategóriát nézek, amit nem olyan sokan szeretnek így tényleg nem tudok ilyenhez hozzá szólni.

Kíváncsivá tettél Hazel  Itt töprengek, hogy vajon melyik lehet az a sorozat kategória, amit csak egy kisebb szubkultúra szeret, de nem bírom kitalálni. Lehetne szabad a gazda?

A 16 personalities-es cuccot én is többször kitöltöttem, elsőnek (már jó pár éve) még mást adott ki, de legutolsó két alkalommal INFP-T-be (Turbulent Mediator) sorolt be. Amiket így utánaolvasgattam azokból voltak rám igaz dolgok, meg küldenek szökőévente hírlevelet is ami a típushoz tartozik, abban azért szintén szoktam látni ismerős dolgokat, amiket magaménak tudhatok, szóval ha nem is teljesen, de rám pl illik, amit kidobott a gép

Zelin, uhm, hát ahhoz képest ahol legutóbb jártam most a 16-os részt kezdtem meg úgy, hogy szombaton itthon sem voltam nézni, tehát tényleg hozza a formát Köszi hogy ezt megosztottad!

Hazel, régebben én is csak X vagy Y fajtájú sorozatokat, filmeket néztem, de nálam ez szépen lasan változott az utóbbi években. Meg sok minden más is, mert ugye mind változunk ahogy telik az idő. Az óvodás/iskolás énem pl. valószínűleg kiakadt volna ha látja ma miféle zöldségeket ettem inkább hús helyett A kamaszkori énem falnak menn atótl, miket olvasok és miket nézek. A 3 évvel ezelőtti énem hülyének nézne, ha megmondanám neki hogy 1,5 nap alatt végignéztem a Bridgertont és most Reign-t nézek

A rajzolásos témához: én hiába szerettem régen embereket/animés cuccokat meg ilyesmiket rajzolni és (félig) ezért mentem grafikusnak abszolút nem használok semmi ilyesmit a munkámban, szóval hiába mentem azért erre hogy rajzolgathassak, nem teszem Magánéletben megmaradt ez a rész, mert szeretem még ezt csinálni és ezért vállalgatok instán commission-t meg ilyesmit, de nekem pl. a munkámban ezeknek nincs is helye, mert amiket készítek, azokhoz nincs szükség erre. Nyilván ha össze kell Photoshopolnom valami speckó dolgot, akkor jól jön ha ismerem az anatómiát (PS-eltem össze már embereket.. meg renováltam egy egész kertet is, aztán nem is kellett az anyag, hellószia 4 órás munka xd).

Kivételes alkalom lesz a holnap, hétfő ellenére nem fogok melózni - legalábbis nem másnak, csak magamnak
Egyrészt félévfordulóm lesz és be akarom ma éjjel fejezni az ajándékokat (erről majd lehet hozok fotót, mert egész büszke vagyok a papírból összerakott dolgokra ), másrészt elkezdtem egy Patreont a rajzos dolgaimnak és azt akarom feltölteni, tier iconokat csinálni, ilyesmi. Azt tudom hogy június előtt tuti nem idítom el, mert képtelenség hogy május 1-ig én mindent is megcsináljak rá és vésztartalék-contentet is legyártsak előre xd

Sziasztok! :)
Kinek hogy tetszik az event?